Könnyebb az épületeket, turisztikai attrakciókat reklámozni, azokról klisészerű szép felvételekkel felszínes reklámokat csinálni, mint emberi találkozásokat szervezni, de mi „nem akarunk a korábban kitaposott úton járni.” Már a világjárvány előtti időkben is a „városban élőket és az itt alkotókat helyeztük a marketingtevékenységünk fókuszába”, mindezt „köntörfalazás nélküli” őszinteséggel. A „város erejét és szépségét nem a házak, hanem a benne élők adják,” tudták ezt már a régi görgök is...