Rendkívüli időket élünk, így rendkívüli az idei húsvéti időszak és a közelgő ünnep is. Négy éve éppen nagyböjt kezdetekor rendelték el a világjárvány miatt a zárlatot. Sokunkban ekkor tudatosult először, hogy olyan dolgok történnek, amire életünkben még nem volt precedens. Emlékezhetünk olyan fogadalmakra és tételmondatokra is, hogy a világjárványt követően a világ már sohasem lesz olyan, mint korábban volt. Tanulunk a lemondásokból, beérjük majd jóval kevesebbel is, mindannyian megváltozunk. Megváltozunk, jó értelemben…
Aztán megtapasztaltuk, hogy az újrakezdéssel ismét sok minden ott folytatódott, ahol abbahagytuk, a fogadalmakat sutba vágtuk. Aztán jöttek az újabb és újabb precedens nélküli történések, mint példásul a borzalmas háború a szomszédban és a Szentföld követlen közelében, amelyek kimenetele és vége még nem belátható, ill. egyre rémisztőbb formát ölt. Ezzel együtt jönnek az újabb és újabb fogadalmak, főleg ilyenkor a húsvéti időszakban. Hogyan tovább ebben a világrend nélküli világban, amelyben a megszokott összetartó erők megszűnni látszanak létezni? Húsvét kitűnő alkalom, hogy megálljunk, s elgondolkozzunk ezen, elgondolkozzunk, hogy merre tovább, milyen világot szeretnénk magunk körül látni?
Kétharmad, egyharmad. Számomra is érdekes és meghatározó, precedens nélküli időszak a mostani. 16 évvel ezelőtt külszolgálatra érkeztem Ausztriába, a magyarországi turisztikai szakma képviseletére vállalkoztam állami megbízatás keretében. Akkor hárminckét éves voltam. Eddigi életem kétharmadát tehát magyarországi magyarként, egyharmadát ausztriai magyarként éltem meg. Mindkettő életszakasz gazdagító időszak, egyiket sem cserélném fel és el a másik kedvéért. Az ausztriai évek alatt ráéreztem annak nagyszerűségére, hogy milyen felemelő érzés az ezeréves hazánkat Európa szívében, a legnagyobb magyar szülőföldjén képviselni. A külszolgálat leteltét követően az elmúlt hét évben már tanácsadóként, saját vállalkozás keretében folytattam a megkezdett küldetést: a hídépítő munkát a Duna-mentén. Ennek örömeiről és szépségeiről ITT írtam bővebben. Húsvét kapcsán a számvetések során illő és üdvös a jövőről is beszélni, amely a reményt hordozza mindannyiunk számára. A jövőről, amelyet bár nem ismerhetünk, de formálhatjuk, alakíthatjuk. Mindenki a maga területén, a legjobb tudása szerint.
Hitvallásom, hogy a turizmus a találkozások generálásának művészete: a szabadság, a jólét, a béke és a boldogság iparága. Munkám során én azt tekintem elsősorban feladatomnak, hogy Ausztria és Magyarország, valamint a Duna-menti régió gazdasági-, kulturális-, turisztikai- és diplomáciai szereplői között hídépítő lehessek. E munka folyományaként partnereimmel elmélyült és kölcsönös előnyökön nyugvó találkozásokat, megállapodásokat, kooperációkat és üzleteket kívánunk előmozdítani és létrehozni. A turizmus tehát a találkozásokról: az emberek közötti találkozásokról szól. Létezik azonban még ennél is magasabb szintű találkozás, az ember és Isten közötti találkozás. Húsvét üzenete erre a legnemesebb és legmagasabb szintű találkozás fontosságára is ráirányítja a figyelmet. A körülöttünk lévő változó és háborgó világban minden találkozás felértékelődik, különösen az utóbb említett jelentősége teljesedik ki. Ebből kaphatjuk ugyanis a legtöbb útravalót és erőt a további küldetéseink teljesítéséhez.
A gazdagító találkozások jegyében ezúton is köszönöm megbízóimnak és partnereimnek az eddigi jó együttműködést, gazdagító kapcsolatokat. Szakterületemen, a turizmusban is hatalmas kihívásokat és fordulatokat élünk meg. Igyekszem a nehéz helyzetben is üzletfeleimmel, megbízóimmal együtt jó döntéseket hozni, illetve ezekhez tanácsadóként hozzájárulni, hogy még tíz, húsz és száz év múlva is örömünket lelhessük világunkban és annak felfedezése során. Bizakodva készülünk a jövő turizmusára: az újturizmus világára, amely már elkezdődött. Felelősségünk, hogy élményeinket ne az anyagi javakban és a felhalmozásban keressük, hanem az emberi kapcsolatokat erősítsük és mélyítsük. Az elmúlt években a Globális Fenntartható Turisztikai Világtanács tagjaként immáron ezért is dolgozunk, hogy megértsük és megértessük: a kevesebb néha több. A turizmus nyelvére lefordítva több élmény, kevesebb fogyasztás (more fun with less stuff). Ezeket a fenti gondolatokat tolmácsoljuk a három éve útjára indított turisztikai podcast sorozatunkban is, amelyben epizódról epizódra haladva építjük fel hallgatóközösségünkkel az újturizmus világát. Ezúton is szeretettel ajánlom a műsorokat a magyarul is értő olvasóim figyelmébe. Az adások meghallgathatóak ITT.
Az állandó változó világban még inkább felértékelődik a biztos pont. Egy ilyet ismerünk hitünk szerint: a mindenható örök Istent. Ennek jegyében kívánok a találkozások örömében gazdag, egy reményteljes jövőben bizakodó áldott húsvétot minden leendő és meglévő Partneremnek, ismerősömnek és a blog Olvasóinak.
Feltámadást minden tekintetben!
2024. húsvétján
Kommentar schreiben