„A turisztikai ágazat 1980 óta minden évben szeptember 27-én ünnepli a Turizmus Világnapját, melyet az ENSZ Turisztikai Világszervezete (UN Tourism) azzal a céllal hozott létre, hogy ezen a napon a turisták, valamint a turisztikai szektorban dolgozók együtt ünnepeljék a turizmust és felhívják a figyelmet az ágazat jelentőségére„ – olvasható a világnap eredetét bemutató szócikkekben. Ünnepelni. Együtt. Felhívni. Turisták. Dolgozók. Jelentőség…
Ezek a szavak, amelyek minden évben előjönnek a Turizmus
Világnapja alkalmából. Kicsit talán elcsépelve, kicsit automatikusan. A hivatalos szervek, szakmai szövetségek ilyenkor kiadnak ezzel kapcsolatban pár nyilatkozatot, ünnepélyes
frázisokat, mondanivalójában sokszor a nagyot mondás kényszerével hadakozva, megemlítve pár rekordot, kiemelkedő eredményt, statisztikai szuperlatívuszt, hogy lám-lám, milyen jól mennek
mostanában a dolgok.
Valóban így kell ennek lennie? Valóban ez a lényeg? Nem felejtünk ki senkit a nagy „ünnepség” során? Például helyben élőket, a turisztikailag frekventált települések lakóit, akik
nélkül nem jöhetnének létre a turizmusnak értelmet adó találkozások és a személyes interakciók a helyiek és a látogatók között? Tényleg szükség van rekordokra? Valóban csak az lehet sikeres a
turizmus-menedzsment területén, aki valamilyen - éppen kiragadott vendégforgalmi mutató tekintetében - rekordot döntött? Tényleg nem felejtkeztünk el a számok mögött lényegről? A lényegről, pl.:
a természet körforgásának a rendjéről, a harmónia
igényéről? A harmóniáról, amely nem ismer rekordot, csak egy érzést, hogy a világ és a körülöttünk lévő folyamatok jó irányba mennek, s mindannyiunk és környezetünk
javát szolgálják.
Véleményem szerint akkor lesz majd igazi ünnep a Turizmus
Világnapja, ha magunk mögött hagyjuk a kényszeres,
rekordhajhász gondolkodást és helyette a harmóniát keressük majd az egyes folyamatok mögött. Amikor majd a minőség megelőzi a mennyiséget.
Ausztriában élve, az itteni folyamatokat szorosan követve azt látom, hogy a rekordkergetés kényszerétől az osztrák Kollegák 2019 környékén kezdtek megszabadulni, s azóta ők is törekednek a
korábbi „függőségüktől” való szabadulásra. Emlékszem: 2019 őszén állt elő Bécs város turisztikai igazgatója, a Wien Tourismus ügyvezetője, a város új látogató-gazdaság (visitor economy) stratégiájával. A stratégia
prezentációjakor akkor ő így vallott: “Nagyon elegem van már abból, hogy minden évben kiállok Önök elé, s elmondom a szokásos mantrát: az elmúlt év minden idők legjobb turisztikai eredményét
hozta, soha ennyi vendégéjszakát nem mértünk, mint most, rekord, rekord hátán. Ebből elég volt, ugyanis ez nem lesz fenntartható, nem ez a lényeg, ha szívünkre tesszünk kezünket. Éppen ezért új
fejezetet nyitunk. A jövőben a helyi lakosság életminőségének növelésén keresztül mérjük a turizmus eredményességét és sikerét.” Ne azt nézzük tehát, hogy a város mit adhat a turistának, a
látogatónak, hanem azt, hogy a látogató, a turista mit adhat a városnak?
Ez a fajta szemlélet és gondolkodásmód az, amelyet a magyar nyelvhasználatban újturizmusnak neveztünk el. Újturizmus, amely más, mint a régi anyagias személet, ahol nem a profit, hanem az életminőség és a
boldogság áll a fókuszban. A szakaszhatár Ausztriában nagyjából az 2019-es év végére a 2020-as év idejére, a koronavírus járvány tombolásának időszakára tehető. Ez volt a kijózanodás, a
szemléletváltás időszaka. Amely nem a turistát, hanem az embert, annak igényeit és a környezetével való harmóniáját teszi a turizmusról való gondolkodás középpontjában. A bécsi látogató gazdaság
stratégiáról ITT írtam akkoriban bővebben. Az újturizmus
receptjéről ITT és ITT fejtettem ki gondolataimat a kreatív magyar gondolkodás, az idén
éppen 50 éves Rubik-kocka analógia
segítségével.
Ezt a fajta megközelítést és szemléletet igyekszünk az újturizmus világával foglalkozó Dunakavicsok turisztikai podcast sorozatban is lekövetni. Hittel vallom, hogy mi magyarok, ebben a gondolkodásban élen járunk, ösztönösen érezzük a jót, csak még nem volt lehetőségünk a sok tehetséget és akaratot egy mederbe terelni. Ha néha sikerült is ezt a kegyelmi állapotot elérni, csak rövid ideig tartott, az állandó „paradigmaváltások” és strukturális változások megtörik a bizalmat és a lendületet, így állandó újrakezdésre voltunk kárhoztatva.
Húsz éve az első hazai Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia (NTS) már tartalmazta az életminőség-központú
gondolkodás alapjait. Mint láthatjuk, a nagyvilágban sokan át is vették ezt a megközelítést, csak mi magyarok feledkeztünk meg időközben róla. Akkoriban teljesen újszerű javaslat volt, hogy
turizmus sikerét a helyi lakosság életminőségének, jóllétének javulásán keresztül mérjük, ne csupán a GDP öncélú mutatójával. Mára Ausztriában az életminőség-index lett a legfontosabb mutató,
immáron jogszabályi alapja is van, s jövő tavasszal prezentálják a hivatalos lakossági turizmus-elfogadottsági (Tourismusakzeptanz) indexet.
A csillagok állása kifejezetten kedvező. A jó gyakorlatok tehát
készen állnak. A recepteskönyvek mindenki számára elérhetőek. A magyar kreatívitás kifogyhatatlan, hogy a fejlődési szakaszokat átugorhassunk. A fenntarthatóság és környezeti ártalmak csökkentése
érdekében immáron sokak számára világos, hogy eredményeket csak együttesen lehet elérni: a fő hangsúly és üzenet tehát az összefogáson van. Az összefogáson, akár a
versenytársakkal is. Ha ez megvalósul, akkor a sikerek és eredmények, közös sikerek és közös eredmények lesznek, amelyet együtt ünnepelhetünk. Az öröm ugyanis akkor teljes, ha megoszthatjuk
másokkal.
Az idei Turizmus Világnapja alkalmából kívánom,
hogy minél többen léphessünk az újturizmus világa felé vezető útra, ahol minden siker közös, minden öröm megosztható egymással, ahol a boldogság, az utazás és a találkozások által
létrejött pillanatok tudatos megéléséből fakad.
E gondolatok jegyében kívánok, közösen átélt, tudatosan megélt örömekben gazdag, sok boldog turizmusnapot a turizmus minden művelője számára: azaz a helyben (élménytérben) lakók, a látogatók és
az ágazatban dolgozók számára.
Hajrá újturizmus! Boldog Turizmus Világnapot!
Kovács Balázs
a bécsi GD Consulting tanácsadó iroda vezetője, a Fenntartható Turizmus Világtanács (GSTC) tagja és a
Dunakavicsok turisztikai podcast
társ-szerkesztője
Kommentar schreiben